Még jó, hogy nem vagyok araknofóbiás…

Még jó, hogy nem vagyok araknofóbiás...

A természet. A természet, ami nem fogható semmihez. Egy fa tövénél ülök, rezzenéstelenül lesben, hátha jön valami élőlény.
Majd ezt megunván, a zsebembe nyúlok és egy mp3at veszek elő...akkora yolo vagyok, hogy nekem ilyen is van mi? Zenéket feltölteni rá meg full egyszerű...éjszaka bemenni valakinek a házába, és akkor net, és akkor laptop és akkor minden. Ügyesen kell ezt, nem kell túlbonyolítani.
És elkezdek zenét hallgatni, hangosan...elrohantam az erdő másik felébe, itt meg nem talál senki. Ott úgy sem vagyok kívánatos vendég, akkor minek rontsam a levegőt?
Úgy rákapok a zenére, hogy már énekelni is kezdem...mi más lenne mint rock? Kemény vempájör gyerek vagyok, heh.
Jó, olyan kifejezetten nem szar a hangom...szóval el tudom viselni magamat!
Eltelik kb egy fél óra így...mire az egyik szám végénél, egy hangot hallok meg.
- Na elég már a koncertből.- hallok egy vigyorgó hangot.
Hirtelen leállítom a zenét, és felugrok, majd a fogaimat engedem szabadjára. A hátammal a fának simulok, úgy kémlelem körbe...hol...és...ki?..
- Csitu van kölyök.- nevető hang. Mit röhögsz ki?!?!
Majd megkocogtatja valami...vagy...valaki...a vállamat.
Elugrok, majd megfordulok...egy a fán lógó srácot láttok meg, egy pókhálón csimpaszkodni.
-Mi a fasz?!- vonyítok fel.
- Phil.-ugrik le a hálójáról.- Phil vagyok.
- És...?-suttogok.- Mit ijesztgetsz?!- rivallok rá.
Ő hófehér hajába túr bele...áhhh nem buzis, dehogy!
Rám néz a fehéren csillámló, szinte szikrákat vető szemeivel.
- Bocs, de te jöttél, az én vadász helyemre...de mivel jó volt a hangod, az elején még nem szóltam.- mondja, majd hátrálva vissza mászik a hálójára. Mint egy ember szabású pók. Az ujj hegyeivel kapaszkodik csak a hálóba, szinte csak hozzá ér...a lábai pedig kicsit behajlítva támaszkodik, pár alsó szálon.
Nagy szemeimmel nézem őt, majd megrázom a fejem.
- Ehm...akkor...én bocs.- sóhajtottam.
Az egyik szál hálóját erősíti meg, kezeivel.
Ez olyan mint abból a nagyon ratyi filmből a piros-kék pókember, aki a kezéből lő hálót vagy ...vagy...FUJJ BASZD MEG A SEGGÉBŐL?! Bele sem akarok gondolni.
Phil sóhajt.
- Olvasok az arcodról köjök. - nevet.- Ne fantáziálj.- vigyorog.- Amúgy...honnan jöttél?
- Innen...onnan...midnenhonnan.- mondom elvörösödve...hát persze, még én jövök zavarba, mikor neki lő a segge (gondolom) pókhálót.
- T.F.S. új tagja vagy?- kérdezi.- Mivel nem húztad vissza a fogacskáid, látom, hogy vámpír vagy.- nyalja végig vigyorogva a száját.
Jó, ez pedofil. Bár nehezen, mikor valszeg én vagyok az idősebb...
Visszahúzom a fogaim, és értetlenül pislogok rá.
- The Fantasy Squad? Nem tőlük jöttél? Pedig láttalak.- sóhajt, majd megint lemegy a hálójáról, és elém lép.
- Öh...ahol misztikus lények vannak?...De...de...szerintem én nem tartozok oda.- sóhajtok.
Erre elvigyorodik és a nyakamba hajol. Ez mit akar?!?! Tágra nyílnak a szemeim, és felgyorsul a légzésem.
Ő a tincseim közé túr.- Akkor lehetnél a kurvám.- harap a fülembe, mire én kitépem magam a karjai közül.
- Mi van?!- hátrálok meg. Már 10 méterre álok tőle.
- Csak vicceltem.- röhögött fel, és a fának dőlt, rám kacsintva.
- Dhh..- remegek meg, és ökölbe szorulnak a kezeim.
- Na jó, viccet félre téve, velem kell jönnöd.- mondja elkomolyodott vonásokkal
- Mi?-pislogok rá, furcsálló tekintettel.
- Leonel szólt, hogy kerítselek elő. Én is a T.F.S.-hez tartozom. És lelkiismeret furdalása van, hogy magadra vehetted amit csináltak. És vissza megyünk a táborba.- mondjy és csuklón ragad.
- Ehm?-kerekedik ki a szemem arra, hogy szinte kézen fog.
- Nyugi már, nem eszlek meg.- nevet.- De ha szeretnéd, gubóba is foghatlak.- vigyorog és a szabad kezét az öklébe szorítotja, majd kiengedi, és abban lett egy köteg háló.
- Nem kell!- válaszolok egyértelműen, és szinte én kezdem el húzni őt a tábor felé, mire felröhög.
- Aranyos vagy.- mosolyodik el, ott mögöttem. Én pofám vöröslik mint a szar, de nem válaszolok. Mit is válaszolnék? Azt, hogy ő is? Hiszen ő is.
Sóhajtok, és már csak várom, hogy elnyeljen a föld, zavaromban.
Még jó, hogy nem vagyok araknofóbiás.

A kővé dermedt derék...

A kővé dermedt derék...

Szimplán kussban ültem...mi mást tehetnék még? Jóformán mozogni sem tudok.
Néha felnéztem Hollisra aki az eget kémlelte...Mit vár?
Majd hirtelen az égen termett a semmiből az angyal srác...whut?
És zuhanni kezdett...és neki baszódott a földnek xd
- Na ez is jól megy.- röhögött fel Hollis.
- Fogd be.-mondta majd felállt és leporolta magát.
Nekem muszáj volt röhögnöm egy jóízűt.
- Angyal vagy, teleport helyett nem repülnél, tudod azzal a tollas valamivel a hátadon...- legyezett a kezeivel mintha szárnyak lennének, Hollis.
- Mondom, hogy fogd be démonfasz.
- Démon az anyád jókislány.
- Isten. És az atyám ok?
- Hiszel te még a mesékben?-röhögött a fehérhajúnyomivérszívószunyog.
- Lehetne, hogy segítetek rajtam utána megölitek egymást?-kérdeztem szemet forgatva, már nem nevetve.
- Kérésed számomra parancs...- mondta az angyal, majd két kört rajzolt a levegőbe, én pedig lebegni kezdtem kb. két méter magasan.
- Faszaaa.- vigyorogtam.
- Aha, fasza, varázsszőnyeg.- ugrott fel a vámpír nyommer, és a kővé dermedt derekamra ült és onnan bámult le.
- Anyád.- morogtam.
- Apád.- vigyorgott rám Hollis.
- Oké, most családfát festetek vagy esetleg segíthetek?- mondta Rene...
-Parancsolj.- kuncogtam, majd kínosan elhúzta a száját és elkezdett csapkodni a szárnyaival...elég ingatagan siekrült.
- Te komolyan nem tudsz repülni?-röhögtem.
- Ha. Ha. Ha. Ember gyilkolók engem ne röhögjenek ki. Itt is hagyhatlak ám!- mondta.
- Jó, csitu van.-nevettem majd Hollis elterpeszkedett rajtam.
- Hé, esetleg rózsaszín csipkés ágyat nehozzak?
- Fekete és csipkétlent.- vigyorgott.- Bár nem vagy valami puha.- kocogtatta meg a derekam.
- Na nem mondod...-sóhajtottam.
Hahm...mintha mulna a szer hatasa...mar nem mondok ki mindent amit gondolok*-*
És az angyalka meg elkezdett csapkodni a szárnyaival a szájaba harapva...olyan szinten vicces volt, hogy nem tudott repülni, hogy azt hittem meghalok a röhögéstől.
Ebben pedig, Hollis is egy véleményen volt velem.
A végén, már annyira nevetett, hogy kénytelen volt teljes testtel rám dőlni, hogy ne zúgjon le.
Erre angyalka izomból a földhöz baszott minket.
- Tipikus vámpírok! Érzéketlen faj! Nem hiába nem dobog a szívetek!- morrant fel ránk én pedig csak a pici hátacskámat fájlaltam nevetve.
Hollis persze lerepült rólam, hisz a gravitáció még a vámpírokat is érinti, hiába.
Végül abbahagytam a nevetést.
- Jajh..jó én befogtam...vissza juttatnál a táborba?-kuncogtam, és a lehető legsármosabb mosolyomat vettem elő.
Ő rámnézett majd elkapta a tekintetét és bólintott.
Hollis pedig felröhögött.
- Ok..már szerelmes vagy?- röhögött és oda szaladt az angyalhoz majd vállba boxolta, és egymaga szaladt vissza a táborba.
Engem pedig ellebegtetett Rene a táborig.

A táborva érve Rene lerakott egy fa tövébe, és hívta Leonelt.
Mikor végre Leonel oda ért hozzám, épp a maszkját igazgatta, és a haját tűrte alrébb a maszkja alól, ami belelógott.
- Bele estél a csapdámba, mi?- vigyorgott.
Majd letérdelt elém.
És lágyan a kezeire fújta a levegőt, majd a kezével simította végig a két lábam és az ágyékomat...esküszöm olyan vörös lettem mint még soha!
A lábaim összeszorultak, a szemeimmel együtt.
A...lábaim?
Kinyitottam a szememet. Nem kő...nem kő!*-* Végre megint rendes a szörnyenszexi lááááábbbb!!!*-*
- K-kösz...-motyogtam.
- Ugyan.- hallottam a hangján, hogy mosolyog, és megvillant a szeme a maszk alatt...ahh...
Épp merültem el a kékes fényben a maszkja alatt, mire, a fejem mellé csapódott be, egy lilásan izzó, vibráló nyíl.
Aleciát láttam meg, amint az ijját engedi le.
Kikerekedtek a szemeim. Miért akarja szétloccsantani az agyam?
Felkelt a messzi fa öléből, és oda csattogott hozzám.
Mikor oda ért, hátra húzta Leonelt a vállánál fogva.
- Oké, akkor most takarodsz el innen!- rivallt rám tüzesen égő szempárokkal.
- Mh...?-pislogtam.
- Biztos vagyok benne, hogy te miattad voltak itt a vámpírvadászok! Eddig sosem találtak ránk, majd pont most?! Te voltál, csak bajt hozol ránk! Takarodj a táboromból!- kiabált velem.
Én megremegtem, és nagy szemekkel néztem.
- A táborod?- kérdezte Leonel, és felállt, majd a lányt a vállánál fogva hátrább tolta.
- A TE tábrod?- kérdezte még mindig a lánytól.
- Na, kiváncsi vagyok, te mennyit szenvedtél ezzel a táborral, meddig bojongtál, meddig kerested őket, - mutatott körbe mindenkire Leonel.- meddig kovácsoltad össze őket, hogy midnenki elfogadja egymást. Mellesleg az egyik legszigorúbb szabály, ha valaki újonc, nem kezeljük le! De akkor most összepakolhatsz, és elhagyhatod a "táborodat" mert neked itt nincs többet keresni valód!-emelte fel a hangját, majd, elindult az erdő mélye felé.
Alicia egy ideig csak pislogott, majd utána szaladt.
Én pedig felvont szemöldökkel bámultam magam elé. Hát...jó.