Még jó, hogy nem vagyok araknofóbiás…

Még jó, hogy nem vagyok araknofóbiás...

A természet. A természet, ami nem fogható semmihez. Egy fa tövénél ülök, rezzenéstelenül lesben, hátha jön valami élőlény.
Majd ezt megunván, a zsebembe nyúlok és egy mp3at veszek elő...akkora yolo vagyok, hogy nekem ilyen is van mi? Zenéket feltölteni rá meg full egyszerű...éjszaka bemenni valakinek a házába, és akkor net, és akkor laptop és akkor minden. Ügyesen kell ezt, nem kell túlbonyolítani.
És elkezdek zenét hallgatni, hangosan...elrohantam az erdő másik felébe, itt meg nem talál senki. Ott úgy sem vagyok kívánatos vendég, akkor minek rontsam a levegőt?
Úgy rákapok a zenére, hogy már énekelni is kezdem...mi más lenne mint rock? Kemény vempájör gyerek vagyok, heh.
Jó, olyan kifejezetten nem szar a hangom...szóval el tudom viselni magamat!
Eltelik kb egy fél óra így...mire az egyik szám végénél, egy hangot hallok meg.
- Na elég már a koncertből.- hallok egy vigyorgó hangot.
Hirtelen leállítom a zenét, és felugrok, majd a fogaimat engedem szabadjára. A hátammal a fának simulok, úgy kémlelem körbe...hol...és...ki?..
- Csitu van kölyök.- nevető hang. Mit röhögsz ki?!?!
Majd megkocogtatja valami...vagy...valaki...a vállamat.
Elugrok, majd megfordulok...egy a fán lógó srácot láttok meg, egy pókhálón csimpaszkodni.
-Mi a fasz?!- vonyítok fel.
- Phil.-ugrik le a hálójáról.- Phil vagyok.
- És...?-suttogok.- Mit ijesztgetsz?!- rivallok rá.
Ő hófehér hajába túr bele...áhhh nem buzis, dehogy!
Rám néz a fehéren csillámló, szinte szikrákat vető szemeivel.
- Bocs, de te jöttél, az én vadász helyemre...de mivel jó volt a hangod, az elején még nem szóltam.- mondja, majd hátrálva vissza mászik a hálójára. Mint egy ember szabású pók. Az ujj hegyeivel kapaszkodik csak a hálóba, szinte csak hozzá ér...a lábai pedig kicsit behajlítva támaszkodik, pár alsó szálon.
Nagy szemeimmel nézem őt, majd megrázom a fejem.
- Ehm...akkor...én bocs.- sóhajtottam.
Az egyik szál hálóját erősíti meg, kezeivel.
Ez olyan mint abból a nagyon ratyi filmből a piros-kék pókember, aki a kezéből lő hálót vagy ...vagy...FUJJ BASZD MEG A SEGGÉBŐL?! Bele sem akarok gondolni.
Phil sóhajt.
- Olvasok az arcodról köjök. - nevet.- Ne fantáziálj.- vigyorog.- Amúgy...honnan jöttél?
- Innen...onnan...midnenhonnan.- mondom elvörösödve...hát persze, még én jövök zavarba, mikor neki lő a segge (gondolom) pókhálót.
- T.F.S. új tagja vagy?- kérdezi.- Mivel nem húztad vissza a fogacskáid, látom, hogy vámpír vagy.- nyalja végig vigyorogva a száját.
Jó, ez pedofil. Bár nehezen, mikor valszeg én vagyok az idősebb...
Visszahúzom a fogaim, és értetlenül pislogok rá.
- The Fantasy Squad? Nem tőlük jöttél? Pedig láttalak.- sóhajt, majd megint lemegy a hálójáról, és elém lép.
- Öh...ahol misztikus lények vannak?...De...de...szerintem én nem tartozok oda.- sóhajtok.
Erre elvigyorodik és a nyakamba hajol. Ez mit akar?!?! Tágra nyílnak a szemeim, és felgyorsul a légzésem.
Ő a tincseim közé túr.- Akkor lehetnél a kurvám.- harap a fülembe, mire én kitépem magam a karjai közül.
- Mi van?!- hátrálok meg. Már 10 méterre álok tőle.
- Csak vicceltem.- röhögött fel, és a fának dőlt, rám kacsintva.
- Dhh..- remegek meg, és ökölbe szorulnak a kezeim.
- Na jó, viccet félre téve, velem kell jönnöd.- mondja elkomolyodott vonásokkal
- Mi?-pislogok rá, furcsálló tekintettel.
- Leonel szólt, hogy kerítselek elő. Én is a T.F.S.-hez tartozom. És lelkiismeret furdalása van, hogy magadra vehetted amit csináltak. És vissza megyünk a táborba.- mondjy és csuklón ragad.
- Ehm?-kerekedik ki a szemem arra, hogy szinte kézen fog.
- Nyugi már, nem eszlek meg.- nevet.- De ha szeretnéd, gubóba is foghatlak.- vigyorog és a szabad kezét az öklébe szorítotja, majd kiengedi, és abban lett egy köteg háló.
- Nem kell!- válaszolok egyértelműen, és szinte én kezdem el húzni őt a tábor felé, mire felröhög.
- Aranyos vagy.- mosolyodik el, ott mögöttem. Én pofám vöröslik mint a szar, de nem válaszolok. Mit is válaszolnék? Azt, hogy ő is? Hiszen ő is.
Sóhajtok, és már csak várom, hogy elnyeljen a föld, zavaromban.
Még jó, hogy nem vagyok araknofóbiás.

A kővé dermedt derék...

A kővé dermedt derék...

Szimplán kussban ültem...mi mást tehetnék még? Jóformán mozogni sem tudok.
Néha felnéztem Hollisra aki az eget kémlelte...Mit vár?
Majd hirtelen az égen termett a semmiből az angyal srác...whut?
És zuhanni kezdett...és neki baszódott a földnek xd
- Na ez is jól megy.- röhögött fel Hollis.
- Fogd be.-mondta majd felállt és leporolta magát.
Nekem muszáj volt röhögnöm egy jóízűt.
- Angyal vagy, teleport helyett nem repülnél, tudod azzal a tollas valamivel a hátadon...- legyezett a kezeivel mintha szárnyak lennének, Hollis.
- Mondom, hogy fogd be démonfasz.
- Démon az anyád jókislány.
- Isten. És az atyám ok?
- Hiszel te még a mesékben?-röhögött a fehérhajúnyomivérszívószunyog.
- Lehetne, hogy segítetek rajtam utána megölitek egymást?-kérdeztem szemet forgatva, már nem nevetve.
- Kérésed számomra parancs...- mondta az angyal, majd két kört rajzolt a levegőbe, én pedig lebegni kezdtem kb. két méter magasan.
- Faszaaa.- vigyorogtam.
- Aha, fasza, varázsszőnyeg.- ugrott fel a vámpír nyommer, és a kővé dermedt derekamra ült és onnan bámult le.
- Anyád.- morogtam.
- Apád.- vigyorgott rám Hollis.
- Oké, most családfát festetek vagy esetleg segíthetek?- mondta Rene...
-Parancsolj.- kuncogtam, majd kínosan elhúzta a száját és elkezdett csapkodni a szárnyaival...elég ingatagan siekrült.
- Te komolyan nem tudsz repülni?-röhögtem.
- Ha. Ha. Ha. Ember gyilkolók engem ne röhögjenek ki. Itt is hagyhatlak ám!- mondta.
- Jó, csitu van.-nevettem majd Hollis elterpeszkedett rajtam.
- Hé, esetleg rózsaszín csipkés ágyat nehozzak?
- Fekete és csipkétlent.- vigyorgott.- Bár nem vagy valami puha.- kocogtatta meg a derekam.
- Na nem mondod...-sóhajtottam.
Hahm...mintha mulna a szer hatasa...mar nem mondok ki mindent amit gondolok*-*
És az angyalka meg elkezdett csapkodni a szárnyaival a szájaba harapva...olyan szinten vicces volt, hogy nem tudott repülni, hogy azt hittem meghalok a röhögéstől.
Ebben pedig, Hollis is egy véleményen volt velem.
A végén, már annyira nevetett, hogy kénytelen volt teljes testtel rám dőlni, hogy ne zúgjon le.
Erre angyalka izomból a földhöz baszott minket.
- Tipikus vámpírok! Érzéketlen faj! Nem hiába nem dobog a szívetek!- morrant fel ránk én pedig csak a pici hátacskámat fájlaltam nevetve.
Hollis persze lerepült rólam, hisz a gravitáció még a vámpírokat is érinti, hiába.
Végül abbahagytam a nevetést.
- Jajh..jó én befogtam...vissza juttatnál a táborba?-kuncogtam, és a lehető legsármosabb mosolyomat vettem elő.
Ő rámnézett majd elkapta a tekintetét és bólintott.
Hollis pedig felröhögött.
- Ok..már szerelmes vagy?- röhögött és oda szaladt az angyalhoz majd vállba boxolta, és egymaga szaladt vissza a táborba.
Engem pedig ellebegtetett Rene a táborig.

A táborva érve Rene lerakott egy fa tövébe, és hívta Leonelt.
Mikor végre Leonel oda ért hozzám, épp a maszkját igazgatta, és a haját tűrte alrébb a maszkja alól, ami belelógott.
- Bele estél a csapdámba, mi?- vigyorgott.
Majd letérdelt elém.
És lágyan a kezeire fújta a levegőt, majd a kezével simította végig a két lábam és az ágyékomat...esküszöm olyan vörös lettem mint még soha!
A lábaim összeszorultak, a szemeimmel együtt.
A...lábaim?
Kinyitottam a szememet. Nem kő...nem kő!*-* Végre megint rendes a szörnyenszexi lááááábbbb!!!*-*
- K-kösz...-motyogtam.
- Ugyan.- hallottam a hangján, hogy mosolyog, és megvillant a szeme a maszk alatt...ahh...
Épp merültem el a kékes fényben a maszkja alatt, mire, a fejem mellé csapódott be, egy lilásan izzó, vibráló nyíl.
Aleciát láttam meg, amint az ijját engedi le.
Kikerekedtek a szemeim. Miért akarja szétloccsantani az agyam?
Felkelt a messzi fa öléből, és oda csattogott hozzám.
Mikor oda ért, hátra húzta Leonelt a vállánál fogva.
- Oké, akkor most takarodsz el innen!- rivallt rám tüzesen égő szempárokkal.
- Mh...?-pislogtam.
- Biztos vagyok benne, hogy te miattad voltak itt a vámpírvadászok! Eddig sosem találtak ránk, majd pont most?! Te voltál, csak bajt hozol ránk! Takarodj a táboromból!- kiabált velem.
Én megremegtem, és nagy szemekkel néztem.
- A táborod?- kérdezte Leonel, és felállt, majd a lányt a vállánál fogva hátrább tolta.
- A TE tábrod?- kérdezte még mindig a lánytól.
- Na, kiváncsi vagyok, te mennyit szenvedtél ezzel a táborral, meddig bojongtál, meddig kerested őket, - mutatott körbe mindenkire Leonel.- meddig kovácsoltad össze őket, hogy midnenki elfogadja egymást. Mellesleg az egyik legszigorúbb szabály, ha valaki újonc, nem kezeljük le! De akkor most összepakolhatsz, és elhagyhatod a "táborodat" mert neked itt nincs többet keresni valód!-emelte fel a hangját, majd, elindult az erdő mélye felé.
Alicia egy ideig csak pislogott, majd utána szaladt.
Én pedig felvont szemöldökkel bámultam magam elé. Hát...jó.

Mi jöhet ma még?

- Hogy mi van?!
- Ismételjem el még egyszer? Tekintettel arra, hogy vámpír vagy, és vannak rejtegetni valóid a múltadban feltételezem, nem akartam elmondani a mellékhatást. Mindent ki fogsz mondani amit gondolsz, és amit érzel, az elkövetkezendő egy napban.- mondta el még egyszer Leonel.
- Te normális vagy?! Én..nem..áhh!- vonyítottam.-faszomat....és egyáltalán mikor kezdődik?
- Már most.- mondta, és felállt.- Mielőtt még elküldenél vissza anyámba, kimegyek. - intett Hollisnak, is, hogy jöjjön. Én pedig felmorrantam.
- Mi ez a szar, hogy ami a szívemen az a számon?- olvastam az üveg hátulját.- És ha valakinek vallok, hogy me-...- ezt elharaptam, mert féltem, hogy még meghallják.- a picsába!- visitottam, majd felálltam, hogy lehetőleg szétverjek valamit, de a rossz lábamra álltam rá, és összerogytam a padlón.
- Miért vagyok ilyen szerencsétlen fasz?...- suttogtam, és átkaroltam a lábaimat.
Hangos kiáltásokra, és futó hangokra lettem figyelmes. Hirtelen Hollis rohant be a kunyhóba lihegve, és az oldalát szorította le a kezeivel.
- Gyere, el kell tűnnünk. Most!- mondta.
- T-tessék?-pislogtam.
- Ne kérdezz! Tudsz menni? Nem nem...inkább...tudsz izomból rohanni?-kérdezte.
- N-nem hiszem...De miért is kellene?-pislogtam.
- Vámpírvadászok, de ne kérdezz már ennyit! -mondta majd oda jött hozzám, és egy szó nélkül felvett a karjaiba, és kirohant a kunyhóból, mire az angyal srác állt meg elöttünk és vissza taszított a házba.
- Mi a faszt csinálsz?!- kiáltott rá Hollis.
- Csss! Egy percnyi láthatalanságot rátok tudok varázsolni. És mivel gyorsan tudok futni, messzire eljuthattok. Na várjatok egy pillanat.-mondta, majd behunyta a szemét és kitartotta a kezeit felénk.
Én pedig kb sokkot kaptam...Hollis pólója néhol le volt róla szaggatva, és én nekem ezzel most kellett szembesülni, hogy, a karjaimban pihenek...és egy szép kis kockával szemezgettem, amit az egyik szaggatás miatt láthattam.
- azigen.- mondtam, mire kikerekedtek a szemeim es a számra tapasztottam a kezeimet. A kurva bájital Leonel rohadj meg!
Hollis felvonta a szemöldökét és úgy nézett rám. Láttam a szemében, hogy rohadtul nem tetszik neki, hogy a karjaiban kell cipelnie, és még ilyen vélemény nyilvánításokat is teszek. Plussz ugye a gondolatai is ezt mondták. Meg, hogy nem is érti mi a francért jött értem vissza. Ez kedves.
Majd hirtelen nem láttam tovább Hollist, de éreztem, hogy tart. A testemre néztem, én sem látszódtam.
- Most! Igyekezzetek!- mondta a szárnyas, majd Hollis kirohant a házból, és a fákon ugrálva távolodott el, velem együtt.
Egy csomó fegyveres alak kerítette körbe a többieket...az "osztag" élén Leonel állt, és a maszját emelte le a fejéről. És az arcába hullottak a tincsei. Györnyörű ragyogó türkizkék szemei, és belevaló vigyora látszódott...azthittem elolvadok. Meg is jegyeztem hangosan, hogy kurva jól néz ki, csak a sebességünk, és a számra tapasztott kezeim miatt, csak apró motyogás hallatszott...ez a srác, több mint jól néz ki...
Hirtelen megvillantak a kékes szemei, és élénk világításba kezdtek. Éreztem, hogy deréktájt mintha szilárdulnék....Neeeee röhögtes...most eskü fel fog állni?! Úristen!>< Nenene!><
És ekkor vissza is tértünk láthatóvá, és Hollis halkan lihegve ért ki a város elhagyatott peremére.
- Mi a...?- pislogott a derekamra. Az arcom pipacs vörössé változozz.- Uram isten te fasz! Bele néztél Leonel szemébe?!- morrant fel. Én a derekamra néztem...nem, nem dudorodik a farmerom...de viszönt szürke színt vett fel az egész derekam. Hozzá értem...mindenem kő kemény. Kővé váltam volna félig?o.o - Gratulálok baromi ügyes vagy!- morogta, majd lerakott, egy sikátorban. A seggem meg csak koppant a betonon.
- De...most...mi?-motyogtam.
- Hát az, hogy ezt csak Leonel tudja vissza fordítani, ő pedig kurvára nem ér most rá, és most kurva ideges leszek, mert még annyira sem fogsz tudni mozogni mint eddig!
En elkussoltam. Nem akarom idegesíteni. Bár ő eleve egy ingerült pöcs, de hát ez van...inkább kussoltam.
Ő pár percig dühösen topogott, és a gondolataiban szarrá szidott engem, Hát ez van. Megint nem szóltam semmit. Helyesbítek, szinte nem is gondolkodtam semmin, hisz azt ki mondtam volna.
Majd a pár perc leteltével letelepedett mellém, azaz leült. Rám nézett és meg sem szólalt. Én pedig felnéztem rá. Gyönyörű vörös szemei vannak...miért babonáz el engem itt minden srác?! Atyaúristen...
- Geh...-nyöszörögtem ki.
- Mi van?-kérdezte, aránylag barátságos hangon (már amennyire ezt a kérdést fel lehet úgy tenni)
Én még el is vörösödtem... Mit kellene mondanom? Szép a szemed? Ez megöl engem!
Majd észre sem vettem, hogy ez gyönyörűen kiszalad a számon. Hirtelen oda kaptam, és még nagyobb vörösség keletkezik rajta. A kurva élet, a bájital!...mint kiderült, ezt is kimondtam.
Hollis nagy szemekkel kezdett rám pislogni..."Ez...aranyos volt" hallottam a gondolataiban, és az arcán a szája szélén egy cseppnyi mosoly. De annyira cseppnyi, hogy az mikroszkópikus. Egyébként továbbra is komor arca rajzolódott elöttem.
Mi jöhet ma még?

Vannak ám dolgok...

- Ha már szét harapdáltad, gyógyítsd is meg!- jelentette ki Leonel rózsaszin-harapdálos kisasszonynak.
- Nem!- válaszolta.
- Te neked van egyedül gyógyító képességed basszus!
- Te is tudsz varázsolni.- mondta a csaj, akarom mondani farkas, és a száját nyalogatta, mert rajta volt a vérem. A hófehér bundáján...kicsit sem horrorisztikus! (Gonodolom én ezt mint vámpír...elég irnónikus...)
Dededede Leonel tud varázsolni? Menő. Akkor valószínűleg az volt az előbb is.
- Na jó, takarodj!
- D..
- Nem érdekel! Látni se akarlak! És még meg gondolom, hogy az osztagban maradhatsz-e!- mondta Leonel mire mérgesen kiment a farkas, én pedig egy kissebb vértócsa közepén álltam, remegve, a falnak nyomva magamat, és épp a fa házikó egyik rönkébe mélyesztettem az ujjaimat, hogy ne essek össze...
Láttam Leonelen, hogy a düh forr benne, és oda szalad a legmesszebbi szekrényhez és kotorászni kezd benne.
Mindjart ossze esek>< Halkan nyüszörögtem, és berobbant a faházba ebben a pillanatban, Hollis, vöröslő szemekkel kitolt fogakkal.
Rá pislogtam nagy szemekkel...hah?
- Mi...a...faszh...- nyüszögött lihegve.
- öhmmmizé...- pislogott Leonel Hollisra. - Nem az amire gondolsz!- mondta és a szekrényből egy nagy dobozt vett ki, majd a vállamra tette a kezét.
- Ez...- nyüszögte Hollis. Vöröslött a szeme és a sajtát ajkait kaparta a fogaival. Hogy minek....azt nem tudom meg.
Hallottam, ahogy azt fortyogja a fejében, hogy a véremet akarja...és szid mint a bokrot (megint), hogy miért ilyen erős a vérem illata, hogy így elcsábítottam.
- Gyere.- paskolta meg a vállamat Leonel.
Hátra fordultam.
- Hogy? Állni sem birok.- suttogtam.
Annyira fáj, hogy ha nem épültem volna szinte bele a fába, akkor már a padlón döglődnék.
Leonel csak sóhajtott. Hátulról nekem simult, majd a derekamat fogta körbe, és a karjaiba vett. Ott feküdtem benne, és...nem értettem mi van.
- Nem jó kedvemből csinálom elhiheted.- sóhajtotta Leonel.- Ne nézz már úgy rám, mintha buzi lennék! Egyszerűen segíteni akarok! - mondta ingerülten.
Mitől lett ideges?
Elcipelt az ágyig, oda letett, majd a lábamon feltűrte a nadrágomat...sóhajtott.
Dedede...hogy bírt el?o.o Nem vagyok valami könnyű teremtmény...ő pedig...sitty-sutty felkap és cipel...hm?
Valami löttyös üveg hátulját olvasta.
- oké...ettől jobban leszel. De van egy kis mellékhatása.- mondta, majd kinyitotta az üveget, és (eskü mint egy filmben, vagy valami durva grafikájú rajzfilmben) az üvegből zöld füst szállt ki, ami elporladt a levegőben...wow.
- várj.- toltam el a kezét.- mi a mellékhatás?- kérdeztem.
- öhm...-motyogta.- Nem lényeg!- mondta majd lenyomta a torkomon, az üveg tartalmát.

Hát én nem akartam megfulladni, így kénytelen voltam lenyelni...kuuurvaszar volt.

- Mi a fasz...te...basszus megitatsz velem valami szart, amitő-...- majd elakadt a szavam, mikor megláttam, hogy a kezeivel körbe fogja a lábamat, az meg elkezd világos kéken fényleni...és szinte éreztem a fényt az arcomon, hogy a szemei is fénylenek. Épp, hogy egy kicsit láttam csak be a maszkja oldalát, és minden tekintetemet elvonta az élénk világoskéken világító szeme, amit néha másodpercekre lehuny...a  lábam pedig egyre kevésbé fájt, majd teljesen elmúlt.

- A...- elakadt a szavam. Az oké, hogy varázsló a gyerek, de, hogy ezt, hogy...

- Ehmeeh...ehhmmh...-nyöszögtem még mindig, majd Leonel egy további szó nélkül kezdte bekötni a lábamat. Véres volt, még mindig.

- Izé...bocs.- mondta immár ellágyult hangon.- Énnőő...

- Baszdmeg Leonel ne kezd!- Morrant fel Hollis.

- Azt sem tudod mit akarok...- mondta megint Leonel.

- Mikor ilyen a hangod, igen is tudom! Egy vezér ne lágyuljon el!

Leonel erre leejtette a kötszert, és a gondolataiban hangos káromlás hallatszott...már a lélegzete is szikrákat szórt.

- TE csak ne mond meg nekem, hogy egy vezér milyen legyen.- megint érces lett a hangja és lassú léptekkel Hollis felé közeledett...most ez mi?! És én miért kezdek zsibbadni?! Miért érzem azt, hogy mindjárt meghalok?! Úristen  mi ez az érzés?! Úristenúristenúristen! Meg miért érzem azt, hogy dobog a szívem?! És, hogy tudtam egyáltalán úgy vérezni, mikor nincs is vérkeringésem?! De most szinte érzem a vérkeringésemet! Sosem szoktam!

A mellkasomhoz kaptam...semmi...Akkor...miért érzek ilyeneket?! Halott vagyok basszus, erre olyan mintha élnék! Mi az isten?!

Erre Leonel felém fordult.

- Nem mondtam meg a szer mellékhatását...okkal.

Mi ez a rózsaszíííííín?

A kezemben még mindig a véres üveget szorongattam, és az eget néztem. Már éjszaka van.
- Na gyere.- sóhajtott Leonel és a kunyhóba invitált.- Nem tudom te milyen vámpír vagy, hogy te alszol-e éjszaka, de itt bent is lehet.- Mondta és a kunyhóban vezetett körbe. volt egy pici konyha, egy szoba ággyal és asztallal meg két székkel, és jó pár szekrény. Azokat bámultam.
- A szekrényekben a többiek holmijai vannak berakva. Ürítek neked egy polcot, ha szeretnéd.- mosolygott Leonel.
Én a közelében még mindig égtem mint az állat, mivel...hát...az előbb is...uhm....tökre zavarba hozott na!
- Nem szükséges köszi.- mondtam es megint a vérbe kortyoltam.
Tele vagyok energiával *-* ahw *-*
- öhm...semmi cuccod nincs?-kérdezte furcsállva, még is bujkált a mosoly az arcán.
Megráztam a fejemet.
- Csak nagyon kevés. Annyi amennyi a zsebeimben elfér.
- Hm?- pislogott.
- izé...csak a vámpír vadászok az előző helyemről kiüldöztek...és...izé...minden dolgom ott kellett hagynom ami volt.- motyogtam.- Bár az sem volt sok.- suttogtam.

- Whooo értem.- bólintott, majd leült egy székre.- És valami képességed esetleg?- kérdezte rám vigyorodva.

- Na mi van, ennyire érdekellek?- nevettem fel, utánozva az ő stílusát az előbbről.

- Szemtelen.- rázta meg a fejét nevetve. Ekkor lépteket hallottam, és egy kis fehér farkas jelent meg az ajtóban. Rá pislogtam, mire ő lefeküdt az ajtóban, és ásított egyet. Akkora fogai voltak, hogy azt hittem, menten kirohanok a világból...- Oh szia Adaline.- mosolygott Leonel a farkasra.

- Öhm...talán a tiéd?- kérdeztem Leonelre nézve.

- Ghr...- hallottam a farkastól, aki behunyta a szemét, és felvicsorított. Majd megint felállt, és átbucskázott a lábain, majd már csak annyit láttam, hogy...RÓZSASZÍN. Minden egyes atomja rózsaszín lett...gyűűűűlölöömmm a rózsaszínt! 

Második ami eljutott az agyamig, hogy ember lett...ember...mi van?

- Izé...Adaline is az osztag tagja. Vérfarkas.- mondta Leonel, mire a kis csaj felém fordult, és a fejembe vigyorgott. Fel ért vagy a mellkasom aljáig, de olyan rózsaszín volt, hogy bántotta a szemem... Egyedül ami nyugtatta a képet, az a két méteres kék szemei...

- Ohhh sziaaaa. Talán te is az osztaghoz fogsz tartozni? Úgy érzem vámpír szagod van. Ebből egyértelműen lekövetkeztetem, hogy vámpír vagy. Vámpír vagy ugye? Honnan jöttél? Mi a képességed, hogy kerültél ide, van barátnőd?- hadarta le.

Én pislogtam szép lassan hármat.

- Akkor én most...szerintem felkötöm magamat jó? Majd kérdezd a hullám.- kezdtem szépen lassan kihátrálni a házból.

Erre Leonel röhögő görcsöt kapott.

- Nem vagy normális.- röhögött rám utalva, az a nyomi maszkos. Most miért?:c 

Majd mikor kifújta magát, és meglátta, hogy mind a ketten őt bámuljuk értetlenül, akkor megköszörülte  a torkát, és ránk nézve, szólalt meg.

- Adaline, nyugalom. Még újonc, nem kell itt visongani. Mellesleg nem is biztos, hogy itt marad, majd ezt ő eldönti.- mondta, mire a kis csaj lebiggyesztette ajkait, és a haja egyik tincsét kezdte csavargatni az ujjai körül.

Ddededededede mi ez a ruhaaa?>< Ilyen...szalagokkal van körbe csavarva, és akkor ez ruha...hagyjál már, én nem akarok ilyet látni! Bár valami anyag is van alatta...de mindene rózsaszííííín >< még is miééért? >< hahajh >< Fáj tőle a szemecském...

- Bocsánat.- szólalt meg a rózsaszín csaj...oké, én ezt rózsikának fogom hívni!

- Izzééé...nem baj.- mondtam. És bármennyire is neeem érdekelt, hogy mi van a ruhája alatt...de......azt a szinte teljes egészében full fedetlen mellkast még egy vak is látja basszus!

Kikerekedtek a szemeim...Csoda, hogy az itt lévő feltételezem heteró srácok nem kapnak tőle orrvérzést...be kell valljam nekem inkább gusztustalanul perverz volt, mint...őőő...gerjesztő?

- Most mi...?- pislogott a nőszemély, és a tekintetem végződését kereste meg...ééés meg is találta xd Erre már csak azt éreztem meg, hogy a keze egy kurva nagyot csattan a jobb pofikámon. Baszdmeg hetero sem vagyok, erre meg pofon vág egy nő, aki kirakja mindenét a kirakatba, engem meg csak a tény irritál, és még én kapok érte?! Hát gratulálok basszus!

- Adaline, nyugi nyugi!- ugrott fel Leonel, és épp el akarta volna kapni a csaj kezét, mire az farkassá változott, és a lábamnak esett neki. Bele mélyesztette a fogait a bokámba, mire én felordítottam (iigen, vámpír létemre akkorát üvöltök mint egy farkas általában).

- A lábam a lábam a lábikóóóóóóóm!!- ordítoztam és igyekeztem lerángatni magamról., Kárt tenni nem akartam benne, mert még a végén, innen is elüldöznek....de akkor, hogy a faszba szedjem le magamról?!

Leonel felállt, és a jobb lábával egy szép nagyot dobbantott, mire a farkas...farkas? Méretre inkább csak öleb...szóval az a fehér IZÉ lerepült rólam. És szinte éreztem az arcomban a lökéshullámot. Kikerekedtek a szemeim, és a falnak dőltem neki, majd a lábamhoz kaptam. Ömlött belőle a vér, és állni sem nagyon tudtam...
Majd Leonelre néztem...ez mi volt...? Vagy... ezt, hogy csinálta...? Mi van...?
- Ne nézz így rám.- tűrte el a maszkjáról a haját, és láttam, hogy a maszkja alatt egy gyönyörű türkizkék szempár villan meg, majd el is tűnik.
Ezt, meg, hogy?

Én nem vágom ezt a helyet...

- Alecia, Clara és Rene.- mutatott be Leonel egyesével az emberkéknek. A Rene nevű angyal srác, úgy nézett rám, mint valami leprásra. Ennyire hülyén nézek ki? Mellesleg minden pasi így néz rám...hát síró görcsöt kapok!! Csak Leonel nem...

Persze mindenkivel kezet fogtam, meg ilyenek...

- Sz'al...honnan is jöttél?- kérdezte vissza huppanva a földre a lila hajú nőszemély, és egy nyilat forgatott a kezében.

- Az egyik erdőben húztam meg magamat az utóbbi időben...de egyébként vándorlok.- mondtam zavartan nézve őket. Mindenki ellazulva csücsül valamelyik fa alatt.

- Ajh!- nyüszögött fel a pár méterre ülő angyal gyerek, aki valamit baszakodott a szárnyaival, mire Alecia oda kapta a fejét, majd csak szemet forgatva vissza nézett rám.

- Hol voltál az előtt?- kérdezte még mindig a nyilát vizsgálva.

- Mondom, végig vándoroltam egész életemben.- susogtam és zavartan a körmeimet kezdtem vizsgálni. Ez meg...ez az Alecia meg ember....neki az illatát éreztem...istenem, úgy megcsapolnám...de nem akarom elszúrni az esélyemet...ajh.

Ahogy a nyilát fogdosta, én szerencsémre megvágta a kezét. És egy vörös árny suhant át az éj fekete szemeimen.

- Heeeh?- pislogott rám.- Ja, hogy éhes vagy.- vágta le hirtelen, és lenyalta az ujjáról a vért. Kösz a megértést! Nem, hogy nekem adtad volna! Nyomorék! - Hollis, gyere már ide!- kiáltott be az erdőbe, mire az a nyommer vámpír kiszaladt onnan, és oda állt a lilácska mellé.

- Adj vért neki!- utasította, mire a srácnak kikerekedtek a szemei.
- Nem.- jelentette ki.
- Mit mondtál?- nézett rá Alecia.- Nem értettem rendesen.
- Nem adok, vadásszon magának!- vágta rá.
- Azt akarod, hogy száműzzelek az osztagból? Szívesen. Tudom, hogy nem vagyok akkora fej mint Leonel, de még is csak második vagyok a rangon.- morogta.- Szóval, adsz neki vért!
Rang? Ne basszál, hogy itt még olyan is van! Akkor én vagyok...a jövevény nyomorék? Vagy mi az isten? Vagy ez csak hülyülés volt? WTF?
- Jólvanna.- morogta a nyomi, majd egy üveget húzott elő a...nem tudom honnan o.o - Nesze.- dobta oda nekem.
Remélem méreggel fog megitatni xd
Kinyitottam az üveget és bele szagoltam. Ez...Ez ember vér..
A szemem vörösen megvillogott.
- Ez...- pislogtam. nem, hogy ember vér, de valami kibaszott finom!
- Igyál.- jelentette ki a vámpír, majd morogva vissza ment az erdőbe.
- Na na de várj már!- szaladtam utána és a vállát fogtam meg.- Még is honnan van?- kérdeztem nagy szemekkel. Láttam rajta, hogy töke ki van velem, és hallottam a gondolatait, ahogyan már azt is fortyogja magában, hogy kaját adott, és még faggatom is.
- A városból, még is honnan lenne?- kérdezte.
- Város? Van erre város?- pislogtam.
- Miért ne lenne? Hülyeség.- rázta meg a fejét, és felemelte a jobb kezét, majd elmutatott Nyugati irányba.- Arra. Körbe nézhetsz ha akarsz.- mondta semlegesen, majd megfordult
- V-várj még!- mondtam, majd már tényleg nagyot sóhajtott, és unott vigyorral fordult vissza.
- Moooondddjaaaadddd.
- Ezt...tényleg nekem akarod adni? Ez..túl finom ahhoz...- böktem az üvegre. A kérdésemre vállat vont.
- 500 évem alatt megtanultam kiszagolni az ilyen vérű embereket...mellesleg...- ezt elharapta. "Nem mondhatom meg neki, hogy meg tudom bűvölni a lényeket, és így egyszerűbb ilyen vérű emberek után futkosni, nem" hallottam a gondolataiból. De olyan arcot vágtam, mintha még mindig érdekelni, mit hagyott félbe.- Na mindegy.- nyújtózott meg.- Mehetek?- kérdezte.
Én pedig egy óvatosat bólintottam.
A fénysebesség töredéke alatt rohant el...de gyors *-* ÁHHH Zane hagyd abba, mielőtt még fejbe baszlak!
Az üvegbe ittam. Egy ilyen sörös üveg nagyságú üveg volt...hah geci, ez három napig elég lesz!
A vért kortyolgattam és a szemem vörösen izzott.
Úgy mentem vissza a csajhoz.
- Húzz innen!- hallottam egy üvöltést a fejem fölül. Hirtelen felkaptam a fejemet, és egy repülő lószar repkedett fölöttem. Baszdmeg ez komolyan egy denevér és egy farkas keresztezésre? Aztakhurva.
- Mondom húzz innen, süket vagy?!- visongott a farkas...denevér...repülő szar!
- Ki vagy te, hogy megmond, mit csináljak?- kérdeztem mire a farkas morogni kezdett, és leszállt a velem szemben lévő ágra, és rám vicsorgott.
- CLARA!- kiáltott rá egy hang, mire felnyüszögött, és elrepült.
- Bocs, csinált valamit?- kérdezte a maszkos pasi, meg igazítva a maszkját az arcán.
- Nem...fizikailag semmit.- mondtam, majd megint az üvegbe kortyoltam, majd majdnem kiköptem a kortyot.- Clara-t mondtál?- kérdeztem pislogva.- Ő nem az a barna hajú csaj, aki ott ült a fa tövében és valami vörös nyakörvvel szórakozott?- emlékeztem vissza.
- De, ő az. Még sok mindent nem tudsz te rólunk.- mondta a srác, és vállon ragadt.- De ha szeretnéd mesélek.- hallottam a hangján a vigyort. Miért nem láthatom az arcát?!
- Ezzőő...- kérdeztem és a maszkra böktem. - Ha nem sértelek meg, miért van rajtad?- kérdeztem.
Erre, csak felkuncogott, majd sóhajtva a mellkasa előtt fonta össze a karjait.
- Ennyire érdekellek?- vigyorgott, a hajába túrva, hogy a maszkról eltűrje a haját.
Faszom! Idióta állat! Miért kell nekem melegnek lennem?! Orron át fogok elvérezni, ha még egy iylet csinál, pedig még az arcát sem látom!!
Megint ittam a vérből.
- Nem erről van szó...illetvabazdmeg...- morogtam, majd a számba haraptam.- Nem úgy értettem, hogy nem csak...Ah!-nyüszögtem...Ebből Zane nem jössz ki jól!- Szóval csak...meg szeretnék ismerkedni az itteniekkel.- makogtam.
Édes istenem, de gáz vagyok......
Mi az isten van itt? Sőt mi van velem? Hát én ezt nem értem ><

Érkezés

Az erdőben. Egyedül. Megint, mint mindig. Sóhajtva járkáltam fel alá, hogy legalább valami nyulat találjak, amiből vért ihatok, mert esküszöm itt esek össze. Embert, egyet nem láttam még a közelben. Álmodozni sem merek arról, hogy egy embert megcsapolhatnék...itt fogok megdögleni.
A földet kémleltem, és halk, lassú léptekkel haladtam előre...igazából nem is figyeltem merre megyek. Már vagy két napja csak erre bolyongok. Mióta valami vadász, vagy ki az isten, elkergetett abból az erdőből, ahol eddig meghúztam magamat.
A levegőbe szippantottam. Furcsa...mintha...ember szag lenne...lehet ős is eltévedt...óóóó csodálatos préda!
Felugrottam egy sűrű lombú fára, és halkan ugrándoztam a fákon, hátha meglátom azt...aki itt bolyong.
- Vámpír szagot érzek.- hallottam egy férfi hangot.
- Vámpír? Szerinted van a közelben? Ez a hely olyan napsütötte, hogy még véletlen sem tévelyeg ide a fajtádhoz hasonló. Magadat érzed, nyugi van.- hallottam egy másik, szintén férfi hangot.
Hahah! És még srácok is. Esetleg meg is erőszakolom mind a kettőt...na jó, csak vicce-....kettő? És...mi van?! Fajtádhoz hasonló? Tessék? Ő is vámpír? Mi?!
- Szerinted nem tudom megkülönböztetni a saját szagomat másétól? Ennyire hülyének ne nézz.
- Mi? Ja nem azért mondtam.- motyogta a másik, és hallottam a lépteket.
- Erre van...érzem.- suttogta, és körbe nézett. Már a fáról is láttam. Valami vörös szemű és fehéres hajú srác. Mögötte pedig valami maszkos izé...
- Hollis várj már!- kiáltott a maszkos pasas utána.
- Csss!- sziszegte le.- Itt van...- mondta halkan, én pedig amennyire tudtam a fához simultam. Nem tudom akarom-e, hogy meglásson...bár nekem olyan mindegy.  Max megöl...és akkor mi van?
Szinte a lélegzetemet is visszafojtottam.
- Használjam aaa...?- kérdezte a maszkos, a kezével köröket rajzolva a levegőbe.
Ajajajaaaajjj....nem tudom mit akar csinálni, de bántani, az biztos.
Így hát...jobbnak tartottam ha leugrok.
- Nem szükséges.- mondtam, és majd nem arra a nyomi másik vámpírra ugrottam rá.
- Hé' idióta, vigyázhatnál!- lépet tőlem hátra.
- Bocs.- vontam vállat egy pillanatra behunyt szemekkel.- na mizu skacok?- nevettem fel cseppet.
- Ki a faszom vagy?- morogta a vámpír, mire a maszkos csak a vállt fogta meg, és hátra húzta.
- Relax...- sóhajtotta.- Na szóval. Kicsit moderáltabban, Hollis azt akarta kérdezni, hogy, mi a neved, és, hogy kerültél ide.
Hmm...ez a srác egész normális! Bezzeg az a vámpír nyomorék...ppppffff...Mellesleg hallom a gondolatait...mivel nekem megadatott az a képesség, hogy halljam amit a másik gondol...szid mint a bokrot. De nem baj, tök vicces!
- Zane vagyok, és sehonnan.- mondtam és zsebre vágtam a kezeimet.- Bolyongok.- egészítettem ki magamat, mire a fehér hajú pasasnak felcsillant a szeme. Ordítottak a gondolatai a fülembe, hogy "Akkor valami gazember lehet, hiszen hiába nem kóborolhatna".
De szart sem fogom lelőni a poént, hogy hallom mit gondol!
- Értem.- mondta a maszkos gyerek.- Ő itt Hollis, én pedig Leonel vagyok. Üdv.- nyújtott kezet felém, én pedig elfogadtam, és kezet ráztam vele.
És nem visított fel, hogy milyen kibaszott hideg kezem van...wow.
- Sziasztok.- vigyorogtam rájuk. Az a Hollis gyerek, meg csak úgy nézett rám mint valami leprásra....cöhh.
- Na gyere, bemutatlak a többieknek is.- mondta a maszkos, majd elengedte a kezemet, és intett, hogy jöjjek vele.
- Hát felejtsd el!- rivallt rá a vámpírnyomi.
- Mert?- jött a válasz.
- Mert kitudja, hogy ki ő! Le is mészárolhat mindenkit!
- Figyelj...most már mindegy nem? Tudom, hogy vannak többiek, tudom, hogy a közelben, mert egyre erősebb ember szagot érzek, és ha akarnám és itt hagynátok a picsába, akkor is oda találnék, és "lemészárolnék mindenkit".- húztam éles vigyorra a számat.
- Idióta.- sziszegett rám.
- Hollis állj már le! Most miért vagy ilyen ellenséges? Mellesleg is. Itt ÉN vagyok a főnök, és nem te.- morogta Leonel, és invitált, hogy kövessem. Én pedig követtem.
- Szóval ember szagot érzel...feltételezem, vagyis Hollis szerint is, vámpír vagy.
- Bezony.- mondtam és a fekete tincseim közé túrtam. A szag egyre erősebb. Nem lehetünk messze. A fogaimmal kapartam meg az alsó ajkamat, mert az szexi xd .
- Fujj de gusztustalan..- morogta a vámpír gyerek, és szinte egyik pillanatról a másikra értünk ki egy szép kis tisztásra.
- Wow.- szólalta.- motyogta A vámpír gyerek.
- Ch.- röhögtem fem fel. és tengelyem körül lassan megfordultam. Majd megakadt a szemem Három teremtményen. Valami fehér angyal nyomi gyerek, meg egy lila hajú kiscsaj, meg valami barna hajú nőszemély is.... vagyis nem csak én vagyok egyedül misztikus? Gondolok én itt az angyal gyerekre. Na de mindegy is.
- Hallóóó gyerekek jövevényt hoztam!- csapta össze a tenyerét a maszkos.
Jövevény, én? Ch, hagyjuk már!
De még nem is tudom mi ez a hely, még is azt mondja "Jövevény"...hogy is van ez?
Remélem nem egy gyilkoló központ, vagy én nem tudom. Bár túl barátságosnak tűnik ez a hely, ahhoz.
Elvigyorodva szemléltem őket, és a rám ható reakciójukat.

Üdv

Üdvözletem, kedves idetévelygő ember ^^

Az alcímben olvasható a blog pontos leírása, így arra itt nem fecsérelnék szót.
Ha kérdés van, azt esetleg kommentben meg lehet ejteni ^^
Várom az érdeklődőket^^