- Ha már szét harapdáltad, gyógyítsd is meg!- jelentette ki Leonel rózsaszin-harapdálos kisasszonynak.
- Nem!- válaszolta.
- Te neked van egyedül gyógyító képességed basszus!
- Te is tudsz varázsolni.- mondta a csaj, akarom mondani farkas, és a száját nyalogatta, mert rajta volt a vérem. A hófehér bundáján...kicsit sem horrorisztikus! (Gonodolom én ezt mint vámpír...elég irnónikus...)
Dededede Leonel tud varázsolni? Menő. Akkor valószínűleg az volt az előbb is.
- Na jó, takarodj!
- D..
- Nem érdekel! Látni se akarlak! És még meg gondolom, hogy az osztagban maradhatsz-e!- mondta Leonel mire mérgesen kiment a farkas, én pedig egy kissebb vértócsa közepén álltam, remegve, a falnak nyomva magamat, és épp a fa házikó egyik rönkébe mélyesztettem az ujjaimat, hogy ne essek össze...
Láttam Leonelen, hogy a düh forr benne, és oda szalad a legmesszebbi szekrényhez és kotorászni kezd benne.
Mindjart ossze esek>< Halkan nyüszörögtem, és berobbant a faházba ebben a pillanatban, Hollis, vöröslő szemekkel kitolt fogakkal.
Rá pislogtam nagy szemekkel...hah?
- Mi...a...faszh...- nyüszögött lihegve.
- öhmmmizé...- pislogott Leonel Hollisra. - Nem az amire gondolsz!- mondta és a szekrényből egy nagy dobozt vett ki, majd a vállamra tette a kezét.
- Ez...- nyüszögte Hollis. Vöröslött a szeme és a sajtát ajkait kaparta a fogaival. Hogy minek....azt nem tudom meg.
Hallottam, ahogy azt fortyogja a fejében, hogy a véremet akarja...és szid mint a bokrot (megint), hogy miért ilyen erős a vérem illata, hogy így elcsábítottam.
- Gyere.- paskolta meg a vállamat Leonel.
Hátra fordultam.
- Hogy? Állni sem birok.- suttogtam.
Annyira fáj, hogy ha nem épültem volna szinte bele a fába, akkor már a padlón döglődnék.
Leonel csak sóhajtott. Hátulról nekem simult, majd a derekamat fogta körbe, és a karjaiba vett. Ott feküdtem benne, és...nem értettem mi van.
- Nem jó kedvemből csinálom elhiheted.- sóhajtotta Leonel.- Ne nézz már úgy rám, mintha buzi lennék! Egyszerűen segíteni akarok! - mondta ingerülten.
Mitől lett ideges?
Elcipelt az ágyig, oda letett, majd a lábamon feltűrte a nadrágomat...sóhajtott.
Dedede...hogy bírt el?o.o Nem vagyok valami könnyű teremtmény...ő pedig...sitty-sutty felkap és cipel...hm?
Valami löttyös üveg hátulját olvasta.
- oké...ettől jobban leszel. De van egy kis mellékhatása.- mondta, majd kinyitotta az üveget, és (eskü mint egy filmben, vagy valami durva grafikájú rajzfilmben) az üvegből zöld füst szállt ki, ami elporladt a levegőben...wow.
- várj.- toltam el a kezét.- mi a mellékhatás?- kérdeztem.
- öhm...-motyogta.- Nem lényeg!- mondta majd lenyomta a torkomon, az üveg tartalmát.
- Nem!- válaszolta.
- Te neked van egyedül gyógyító képességed basszus!
- Te is tudsz varázsolni.- mondta a csaj, akarom mondani farkas, és a száját nyalogatta, mert rajta volt a vérem. A hófehér bundáján...kicsit sem horrorisztikus! (Gonodolom én ezt mint vámpír...elég irnónikus...)
Dededede Leonel tud varázsolni? Menő. Akkor valószínűleg az volt az előbb is.
- Na jó, takarodj!
- D..
- Nem érdekel! Látni se akarlak! És még meg gondolom, hogy az osztagban maradhatsz-e!- mondta Leonel mire mérgesen kiment a farkas, én pedig egy kissebb vértócsa közepén álltam, remegve, a falnak nyomva magamat, és épp a fa házikó egyik rönkébe mélyesztettem az ujjaimat, hogy ne essek össze...
Láttam Leonelen, hogy a düh forr benne, és oda szalad a legmesszebbi szekrényhez és kotorászni kezd benne.
Mindjart ossze esek>< Halkan nyüszörögtem, és berobbant a faházba ebben a pillanatban, Hollis, vöröslő szemekkel kitolt fogakkal.
Rá pislogtam nagy szemekkel...hah?
- Mi...a...faszh...- nyüszögött lihegve.
- öhmmmizé...- pislogott Leonel Hollisra. - Nem az amire gondolsz!- mondta és a szekrényből egy nagy dobozt vett ki, majd a vállamra tette a kezét.
- Ez...- nyüszögte Hollis. Vöröslött a szeme és a sajtát ajkait kaparta a fogaival. Hogy minek....azt nem tudom meg.
Hallottam, ahogy azt fortyogja a fejében, hogy a véremet akarja...és szid mint a bokrot (megint), hogy miért ilyen erős a vérem illata, hogy így elcsábítottam.
- Gyere.- paskolta meg a vállamat Leonel.
Hátra fordultam.
- Hogy? Állni sem birok.- suttogtam.
Annyira fáj, hogy ha nem épültem volna szinte bele a fába, akkor már a padlón döglődnék.
Leonel csak sóhajtott. Hátulról nekem simult, majd a derekamat fogta körbe, és a karjaiba vett. Ott feküdtem benne, és...nem értettem mi van.
- Nem jó kedvemből csinálom elhiheted.- sóhajtotta Leonel.- Ne nézz már úgy rám, mintha buzi lennék! Egyszerűen segíteni akarok! - mondta ingerülten.
Mitől lett ideges?
Elcipelt az ágyig, oda letett, majd a lábamon feltűrte a nadrágomat...sóhajtott.
Dedede...hogy bírt el?o.o Nem vagyok valami könnyű teremtmény...ő pedig...sitty-sutty felkap és cipel...hm?
Valami löttyös üveg hátulját olvasta.
- oké...ettől jobban leszel. De van egy kis mellékhatása.- mondta, majd kinyitotta az üveget, és (eskü mint egy filmben, vagy valami durva grafikájú rajzfilmben) az üvegből zöld füst szállt ki, ami elporladt a levegőben...wow.
- várj.- toltam el a kezét.- mi a mellékhatás?- kérdeztem.
- öhm...-motyogta.- Nem lényeg!- mondta majd lenyomta a torkomon, az üveg tartalmát.
Hát én nem akartam megfulladni, így kénytelen voltam lenyelni...kuuurvaszar volt.
- Mi a fasz...te...basszus megitatsz velem valami szart, amitő-...- majd elakadt a szavam, mikor megláttam, hogy a kezeivel körbe fogja a lábamat, az meg elkezd világos kéken fényleni...és szinte éreztem a fényt az arcomon, hogy a szemei is fénylenek. Épp, hogy egy kicsit láttam csak be a maszkja oldalát, és minden tekintetemet elvonta az élénk világoskéken világító szeme, amit néha másodpercekre lehuny...a lábam pedig egyre kevésbé fájt, majd teljesen elmúlt.
- A...- elakadt a szavam. Az oké, hogy varázsló a gyerek, de, hogy ezt, hogy...
- Ehmeeh...ehhmmh...-nyöszögtem még mindig, majd Leonel egy további szó nélkül kezdte bekötni a lábamat. Véres volt, még mindig.
- Izé...bocs.- mondta immár ellágyult hangon.- Énnőő...
- Baszdmeg Leonel ne kezd!- Morrant fel Hollis.
- Azt sem tudod mit akarok...- mondta megint Leonel.
- Mikor ilyen a hangod, igen is tudom! Egy vezér ne lágyuljon el!
Leonel erre leejtette a kötszert, és a gondolataiban hangos káromlás hallatszott...már a lélegzete is szikrákat szórt.
- TE csak ne mond meg nekem, hogy egy vezér milyen legyen.- megint érces lett a hangja és lassú léptekkel Hollis felé közeledett...most ez mi?! És én miért kezdek zsibbadni?! Miért érzem azt, hogy mindjárt meghalok?! Úristen mi ez az érzés?! Úristenúristenúristen! Meg miért érzem azt, hogy dobog a szívem?! És, hogy tudtam egyáltalán úgy vérezni, mikor nincs is vérkeringésem?! De most szinte érzem a vérkeringésemet! Sosem szoktam!
A mellkasomhoz kaptam...semmi...Akkor...miért érzek ilyeneket?! Halott vagyok basszus, erre olyan mintha élnék! Mi az isten?!
Erre Leonel felém fordult.
- Nem mondtam meg a szer mellékhatását...okkal.
Waaaahhh*-----* folytit*-*
VálaszTörlésFolytaiiit!!!! .DDDD :DD WoW a `w` hahahahh..folytasd :O
VálaszTörlés