Mi jöhet ma még?

- Hogy mi van?!
- Ismételjem el még egyszer? Tekintettel arra, hogy vámpír vagy, és vannak rejtegetni valóid a múltadban feltételezem, nem akartam elmondani a mellékhatást. Mindent ki fogsz mondani amit gondolsz, és amit érzel, az elkövetkezendő egy napban.- mondta el még egyszer Leonel.
- Te normális vagy?! Én..nem..áhh!- vonyítottam.-faszomat....és egyáltalán mikor kezdődik?
- Már most.- mondta, és felállt.- Mielőtt még elküldenél vissza anyámba, kimegyek. - intett Hollisnak, is, hogy jöjjön. Én pedig felmorrantam.
- Mi ez a szar, hogy ami a szívemen az a számon?- olvastam az üveg hátulját.- És ha valakinek vallok, hogy me-...- ezt elharaptam, mert féltem, hogy még meghallják.- a picsába!- visitottam, majd felálltam, hogy lehetőleg szétverjek valamit, de a rossz lábamra álltam rá, és összerogytam a padlón.
- Miért vagyok ilyen szerencsétlen fasz?...- suttogtam, és átkaroltam a lábaimat.
Hangos kiáltásokra, és futó hangokra lettem figyelmes. Hirtelen Hollis rohant be a kunyhóba lihegve, és az oldalát szorította le a kezeivel.
- Gyere, el kell tűnnünk. Most!- mondta.
- T-tessék?-pislogtam.
- Ne kérdezz! Tudsz menni? Nem nem...inkább...tudsz izomból rohanni?-kérdezte.
- N-nem hiszem...De miért is kellene?-pislogtam.
- Vámpírvadászok, de ne kérdezz már ennyit! -mondta majd oda jött hozzám, és egy szó nélkül felvett a karjaiba, és kirohant a kunyhóból, mire az angyal srác állt meg elöttünk és vissza taszított a házba.
- Mi a faszt csinálsz?!- kiáltott rá Hollis.
- Csss! Egy percnyi láthatalanságot rátok tudok varázsolni. És mivel gyorsan tudok futni, messzire eljuthattok. Na várjatok egy pillanat.-mondta, majd behunyta a szemét és kitartotta a kezeit felénk.
Én pedig kb sokkot kaptam...Hollis pólója néhol le volt róla szaggatva, és én nekem ezzel most kellett szembesülni, hogy, a karjaimban pihenek...és egy szép kis kockával szemezgettem, amit az egyik szaggatás miatt láthattam.
- azigen.- mondtam, mire kikerekedtek a szemeim es a számra tapasztottam a kezeimet. A kurva bájital Leonel rohadj meg!
Hollis felvonta a szemöldökét és úgy nézett rám. Láttam a szemében, hogy rohadtul nem tetszik neki, hogy a karjaiban kell cipelnie, és még ilyen vélemény nyilvánításokat is teszek. Plussz ugye a gondolatai is ezt mondták. Meg, hogy nem is érti mi a francért jött értem vissza. Ez kedves.
Majd hirtelen nem láttam tovább Hollist, de éreztem, hogy tart. A testemre néztem, én sem látszódtam.
- Most! Igyekezzetek!- mondta a szárnyas, majd Hollis kirohant a házból, és a fákon ugrálva távolodott el, velem együtt.
Egy csomó fegyveres alak kerítette körbe a többieket...az "osztag" élén Leonel állt, és a maszját emelte le a fejéről. És az arcába hullottak a tincsei. Györnyörű ragyogó türkizkék szemei, és belevaló vigyora látszódott...azthittem elolvadok. Meg is jegyeztem hangosan, hogy kurva jól néz ki, csak a sebességünk, és a számra tapasztott kezeim miatt, csak apró motyogás hallatszott...ez a srác, több mint jól néz ki...
Hirtelen megvillantak a kékes szemei, és élénk világításba kezdtek. Éreztem, hogy deréktájt mintha szilárdulnék....Neeeee röhögtes...most eskü fel fog állni?! Úristen!>< Nenene!><
És ekkor vissza is tértünk láthatóvá, és Hollis halkan lihegve ért ki a város elhagyatott peremére.
- Mi a...?- pislogott a derekamra. Az arcom pipacs vörössé változozz.- Uram isten te fasz! Bele néztél Leonel szemébe?!- morrant fel. Én a derekamra néztem...nem, nem dudorodik a farmerom...de viszönt szürke színt vett fel az egész derekam. Hozzá értem...mindenem kő kemény. Kővé váltam volna félig?o.o - Gratulálok baromi ügyes vagy!- morogta, majd lerakott, egy sikátorban. A seggem meg csak koppant a betonon.
- De...most...mi?-motyogtam.
- Hát az, hogy ezt csak Leonel tudja vissza fordítani, ő pedig kurvára nem ér most rá, és most kurva ideges leszek, mert még annyira sem fogsz tudni mozogni mint eddig!
En elkussoltam. Nem akarom idegesíteni. Bár ő eleve egy ingerült pöcs, de hát ez van...inkább kussoltam.
Ő pár percig dühösen topogott, és a gondolataiban szarrá szidott engem, Hát ez van. Megint nem szóltam semmit. Helyesbítek, szinte nem is gondolkodtam semmin, hisz azt ki mondtam volna.
Majd a pár perc leteltével letelepedett mellém, azaz leült. Rám nézett és meg sem szólalt. Én pedig felnéztem rá. Gyönyörű vörös szemei vannak...miért babonáz el engem itt minden srác?! Atyaúristen...
- Geh...-nyöszörögtem ki.
- Mi van?-kérdezte, aránylag barátságos hangon (már amennyire ezt a kérdést fel lehet úgy tenni)
Én még el is vörösödtem... Mit kellene mondanom? Szép a szemed? Ez megöl engem!
Majd észre sem vettem, hogy ez gyönyörűen kiszalad a számon. Hirtelen oda kaptam, és még nagyobb vörösség keletkezik rajta. A kurva élet, a bájital!...mint kiderült, ezt is kimondtam.
Hollis nagy szemekkel kezdett rám pislogni..."Ez...aranyos volt" hallottam a gondolataiban, és az arcán a szája szélén egy cseppnyi mosoly. De annyira cseppnyi, hogy az mikroszkópikus. Egyébként továbbra is komor arca rajzolódott elöttem.
Mi jöhet ma még?

Vannak ám dolgok...

- Ha már szét harapdáltad, gyógyítsd is meg!- jelentette ki Leonel rózsaszin-harapdálos kisasszonynak.
- Nem!- válaszolta.
- Te neked van egyedül gyógyító képességed basszus!
- Te is tudsz varázsolni.- mondta a csaj, akarom mondani farkas, és a száját nyalogatta, mert rajta volt a vérem. A hófehér bundáján...kicsit sem horrorisztikus! (Gonodolom én ezt mint vámpír...elég irnónikus...)
Dededede Leonel tud varázsolni? Menő. Akkor valószínűleg az volt az előbb is.
- Na jó, takarodj!
- D..
- Nem érdekel! Látni se akarlak! És még meg gondolom, hogy az osztagban maradhatsz-e!- mondta Leonel mire mérgesen kiment a farkas, én pedig egy kissebb vértócsa közepén álltam, remegve, a falnak nyomva magamat, és épp a fa házikó egyik rönkébe mélyesztettem az ujjaimat, hogy ne essek össze...
Láttam Leonelen, hogy a düh forr benne, és oda szalad a legmesszebbi szekrényhez és kotorászni kezd benne.
Mindjart ossze esek>< Halkan nyüszörögtem, és berobbant a faházba ebben a pillanatban, Hollis, vöröslő szemekkel kitolt fogakkal.
Rá pislogtam nagy szemekkel...hah?
- Mi...a...faszh...- nyüszögött lihegve.
- öhmmmizé...- pislogott Leonel Hollisra. - Nem az amire gondolsz!- mondta és a szekrényből egy nagy dobozt vett ki, majd a vállamra tette a kezét.
- Ez...- nyüszögte Hollis. Vöröslött a szeme és a sajtát ajkait kaparta a fogaival. Hogy minek....azt nem tudom meg.
Hallottam, ahogy azt fortyogja a fejében, hogy a véremet akarja...és szid mint a bokrot (megint), hogy miért ilyen erős a vérem illata, hogy így elcsábítottam.
- Gyere.- paskolta meg a vállamat Leonel.
Hátra fordultam.
- Hogy? Állni sem birok.- suttogtam.
Annyira fáj, hogy ha nem épültem volna szinte bele a fába, akkor már a padlón döglődnék.
Leonel csak sóhajtott. Hátulról nekem simult, majd a derekamat fogta körbe, és a karjaiba vett. Ott feküdtem benne, és...nem értettem mi van.
- Nem jó kedvemből csinálom elhiheted.- sóhajtotta Leonel.- Ne nézz már úgy rám, mintha buzi lennék! Egyszerűen segíteni akarok! - mondta ingerülten.
Mitől lett ideges?
Elcipelt az ágyig, oda letett, majd a lábamon feltűrte a nadrágomat...sóhajtott.
Dedede...hogy bírt el?o.o Nem vagyok valami könnyű teremtmény...ő pedig...sitty-sutty felkap és cipel...hm?
Valami löttyös üveg hátulját olvasta.
- oké...ettől jobban leszel. De van egy kis mellékhatása.- mondta, majd kinyitotta az üveget, és (eskü mint egy filmben, vagy valami durva grafikájú rajzfilmben) az üvegből zöld füst szállt ki, ami elporladt a levegőben...wow.
- várj.- toltam el a kezét.- mi a mellékhatás?- kérdeztem.
- öhm...-motyogta.- Nem lényeg!- mondta majd lenyomta a torkomon, az üveg tartalmát.

Hát én nem akartam megfulladni, így kénytelen voltam lenyelni...kuuurvaszar volt.

- Mi a fasz...te...basszus megitatsz velem valami szart, amitő-...- majd elakadt a szavam, mikor megláttam, hogy a kezeivel körbe fogja a lábamat, az meg elkezd világos kéken fényleni...és szinte éreztem a fényt az arcomon, hogy a szemei is fénylenek. Épp, hogy egy kicsit láttam csak be a maszkja oldalát, és minden tekintetemet elvonta az élénk világoskéken világító szeme, amit néha másodpercekre lehuny...a  lábam pedig egyre kevésbé fájt, majd teljesen elmúlt.

- A...- elakadt a szavam. Az oké, hogy varázsló a gyerek, de, hogy ezt, hogy...

- Ehmeeh...ehhmmh...-nyöszögtem még mindig, majd Leonel egy további szó nélkül kezdte bekötni a lábamat. Véres volt, még mindig.

- Izé...bocs.- mondta immár ellágyult hangon.- Énnőő...

- Baszdmeg Leonel ne kezd!- Morrant fel Hollis.

- Azt sem tudod mit akarok...- mondta megint Leonel.

- Mikor ilyen a hangod, igen is tudom! Egy vezér ne lágyuljon el!

Leonel erre leejtette a kötszert, és a gondolataiban hangos káromlás hallatszott...már a lélegzete is szikrákat szórt.

- TE csak ne mond meg nekem, hogy egy vezér milyen legyen.- megint érces lett a hangja és lassú léptekkel Hollis felé közeledett...most ez mi?! És én miért kezdek zsibbadni?! Miért érzem azt, hogy mindjárt meghalok?! Úristen  mi ez az érzés?! Úristenúristenúristen! Meg miért érzem azt, hogy dobog a szívem?! És, hogy tudtam egyáltalán úgy vérezni, mikor nincs is vérkeringésem?! De most szinte érzem a vérkeringésemet! Sosem szoktam!

A mellkasomhoz kaptam...semmi...Akkor...miért érzek ilyeneket?! Halott vagyok basszus, erre olyan mintha élnék! Mi az isten?!

Erre Leonel felém fordult.

- Nem mondtam meg a szer mellékhatását...okkal.

Mi ez a rózsaszíííííín?

A kezemben még mindig a véres üveget szorongattam, és az eget néztem. Már éjszaka van.
- Na gyere.- sóhajtott Leonel és a kunyhóba invitált.- Nem tudom te milyen vámpír vagy, hogy te alszol-e éjszaka, de itt bent is lehet.- Mondta és a kunyhóban vezetett körbe. volt egy pici konyha, egy szoba ággyal és asztallal meg két székkel, és jó pár szekrény. Azokat bámultam.
- A szekrényekben a többiek holmijai vannak berakva. Ürítek neked egy polcot, ha szeretnéd.- mosolygott Leonel.
Én a közelében még mindig égtem mint az állat, mivel...hát...az előbb is...uhm....tökre zavarba hozott na!
- Nem szükséges köszi.- mondtam es megint a vérbe kortyoltam.
Tele vagyok energiával *-* ahw *-*
- öhm...semmi cuccod nincs?-kérdezte furcsállva, még is bujkált a mosoly az arcán.
Megráztam a fejemet.
- Csak nagyon kevés. Annyi amennyi a zsebeimben elfér.
- Hm?- pislogott.
- izé...csak a vámpír vadászok az előző helyemről kiüldöztek...és...izé...minden dolgom ott kellett hagynom ami volt.- motyogtam.- Bár az sem volt sok.- suttogtam.

- Whooo értem.- bólintott, majd leült egy székre.- És valami képességed esetleg?- kérdezte rám vigyorodva.

- Na mi van, ennyire érdekellek?- nevettem fel, utánozva az ő stílusát az előbbről.

- Szemtelen.- rázta meg a fejét nevetve. Ekkor lépteket hallottam, és egy kis fehér farkas jelent meg az ajtóban. Rá pislogtam, mire ő lefeküdt az ajtóban, és ásított egyet. Akkora fogai voltak, hogy azt hittem, menten kirohanok a világból...- Oh szia Adaline.- mosolygott Leonel a farkasra.

- Öhm...talán a tiéd?- kérdeztem Leonelre nézve.

- Ghr...- hallottam a farkastól, aki behunyta a szemét, és felvicsorított. Majd megint felállt, és átbucskázott a lábain, majd már csak annyit láttam, hogy...RÓZSASZÍN. Minden egyes atomja rózsaszín lett...gyűűűűlölöömmm a rózsaszínt! 

Második ami eljutott az agyamig, hogy ember lett...ember...mi van?

- Izé...Adaline is az osztag tagja. Vérfarkas.- mondta Leonel, mire a kis csaj felém fordult, és a fejembe vigyorgott. Fel ért vagy a mellkasom aljáig, de olyan rózsaszín volt, hogy bántotta a szemem... Egyedül ami nyugtatta a képet, az a két méteres kék szemei...

- Ohhh sziaaaa. Talán te is az osztaghoz fogsz tartozni? Úgy érzem vámpír szagod van. Ebből egyértelműen lekövetkeztetem, hogy vámpír vagy. Vámpír vagy ugye? Honnan jöttél? Mi a képességed, hogy kerültél ide, van barátnőd?- hadarta le.

Én pislogtam szép lassan hármat.

- Akkor én most...szerintem felkötöm magamat jó? Majd kérdezd a hullám.- kezdtem szépen lassan kihátrálni a házból.

Erre Leonel röhögő görcsöt kapott.

- Nem vagy normális.- röhögött rám utalva, az a nyomi maszkos. Most miért?:c 

Majd mikor kifújta magát, és meglátta, hogy mind a ketten őt bámuljuk értetlenül, akkor megköszörülte  a torkát, és ránk nézve, szólalt meg.

- Adaline, nyugalom. Még újonc, nem kell itt visongani. Mellesleg nem is biztos, hogy itt marad, majd ezt ő eldönti.- mondta, mire a kis csaj lebiggyesztette ajkait, és a haja egyik tincsét kezdte csavargatni az ujjai körül.

Ddededededede mi ez a ruhaaa?>< Ilyen...szalagokkal van körbe csavarva, és akkor ez ruha...hagyjál már, én nem akarok ilyet látni! Bár valami anyag is van alatta...de mindene rózsaszííííín >< még is miééért? >< hahajh >< Fáj tőle a szemecském...

- Bocsánat.- szólalt meg a rózsaszín csaj...oké, én ezt rózsikának fogom hívni!

- Izzééé...nem baj.- mondtam. És bármennyire is neeem érdekelt, hogy mi van a ruhája alatt...de......azt a szinte teljes egészében full fedetlen mellkast még egy vak is látja basszus!

Kikerekedtek a szemeim...Csoda, hogy az itt lévő feltételezem heteró srácok nem kapnak tőle orrvérzést...be kell valljam nekem inkább gusztustalanul perverz volt, mint...őőő...gerjesztő?

- Most mi...?- pislogott a nőszemély, és a tekintetem végződését kereste meg...ééés meg is találta xd Erre már csak azt éreztem meg, hogy a keze egy kurva nagyot csattan a jobb pofikámon. Baszdmeg hetero sem vagyok, erre meg pofon vág egy nő, aki kirakja mindenét a kirakatba, engem meg csak a tény irritál, és még én kapok érte?! Hát gratulálok basszus!

- Adaline, nyugi nyugi!- ugrott fel Leonel, és épp el akarta volna kapni a csaj kezét, mire az farkassá változott, és a lábamnak esett neki. Bele mélyesztette a fogait a bokámba, mire én felordítottam (iigen, vámpír létemre akkorát üvöltök mint egy farkas általában).

- A lábam a lábam a lábikóóóóóóóm!!- ordítoztam és igyekeztem lerángatni magamról., Kárt tenni nem akartam benne, mert még a végén, innen is elüldöznek....de akkor, hogy a faszba szedjem le magamról?!

Leonel felállt, és a jobb lábával egy szép nagyot dobbantott, mire a farkas...farkas? Méretre inkább csak öleb...szóval az a fehér IZÉ lerepült rólam. És szinte éreztem az arcomban a lökéshullámot. Kikerekedtek a szemeim, és a falnak dőltem neki, majd a lábamhoz kaptam. Ömlött belőle a vér, és állni sem nagyon tudtam...
Majd Leonelre néztem...ez mi volt...? Vagy... ezt, hogy csinálta...? Mi van...?
- Ne nézz így rám.- tűrte el a maszkjáról a haját, és láttam, hogy a maszkja alatt egy gyönyörű türkizkék szempár villan meg, majd el is tűnik.
Ezt, meg, hogy?