A kővé dermedt derék...

A kővé dermedt derék...

Szimplán kussban ültem...mi mást tehetnék még? Jóformán mozogni sem tudok.
Néha felnéztem Hollisra aki az eget kémlelte...Mit vár?
Majd hirtelen az égen termett a semmiből az angyal srác...whut?
És zuhanni kezdett...és neki baszódott a földnek xd
- Na ez is jól megy.- röhögött fel Hollis.
- Fogd be.-mondta majd felállt és leporolta magát.
Nekem muszáj volt röhögnöm egy jóízűt.
- Angyal vagy, teleport helyett nem repülnél, tudod azzal a tollas valamivel a hátadon...- legyezett a kezeivel mintha szárnyak lennének, Hollis.
- Mondom, hogy fogd be démonfasz.
- Démon az anyád jókislány.
- Isten. És az atyám ok?
- Hiszel te még a mesékben?-röhögött a fehérhajúnyomivérszívószunyog.
- Lehetne, hogy segítetek rajtam utána megölitek egymást?-kérdeztem szemet forgatva, már nem nevetve.
- Kérésed számomra parancs...- mondta az angyal, majd két kört rajzolt a levegőbe, én pedig lebegni kezdtem kb. két méter magasan.
- Faszaaa.- vigyorogtam.
- Aha, fasza, varázsszőnyeg.- ugrott fel a vámpír nyommer, és a kővé dermedt derekamra ült és onnan bámult le.
- Anyád.- morogtam.
- Apád.- vigyorgott rám Hollis.
- Oké, most családfát festetek vagy esetleg segíthetek?- mondta Rene...
-Parancsolj.- kuncogtam, majd kínosan elhúzta a száját és elkezdett csapkodni a szárnyaival...elég ingatagan siekrült.
- Te komolyan nem tudsz repülni?-röhögtem.
- Ha. Ha. Ha. Ember gyilkolók engem ne röhögjenek ki. Itt is hagyhatlak ám!- mondta.
- Jó, csitu van.-nevettem majd Hollis elterpeszkedett rajtam.
- Hé, esetleg rózsaszín csipkés ágyat nehozzak?
- Fekete és csipkétlent.- vigyorgott.- Bár nem vagy valami puha.- kocogtatta meg a derekam.
- Na nem mondod...-sóhajtottam.
Hahm...mintha mulna a szer hatasa...mar nem mondok ki mindent amit gondolok*-*
És az angyalka meg elkezdett csapkodni a szárnyaival a szájaba harapva...olyan szinten vicces volt, hogy nem tudott repülni, hogy azt hittem meghalok a röhögéstől.
Ebben pedig, Hollis is egy véleményen volt velem.
A végén, már annyira nevetett, hogy kénytelen volt teljes testtel rám dőlni, hogy ne zúgjon le.
Erre angyalka izomból a földhöz baszott minket.
- Tipikus vámpírok! Érzéketlen faj! Nem hiába nem dobog a szívetek!- morrant fel ránk én pedig csak a pici hátacskámat fájlaltam nevetve.
Hollis persze lerepült rólam, hisz a gravitáció még a vámpírokat is érinti, hiába.
Végül abbahagytam a nevetést.
- Jajh..jó én befogtam...vissza juttatnál a táborba?-kuncogtam, és a lehető legsármosabb mosolyomat vettem elő.
Ő rámnézett majd elkapta a tekintetét és bólintott.
Hollis pedig felröhögött.
- Ok..már szerelmes vagy?- röhögött és oda szaladt az angyalhoz majd vállba boxolta, és egymaga szaladt vissza a táborba.
Engem pedig ellebegtetett Rene a táborig.

A táborva érve Rene lerakott egy fa tövébe, és hívta Leonelt.
Mikor végre Leonel oda ért hozzám, épp a maszkját igazgatta, és a haját tűrte alrébb a maszkja alól, ami belelógott.
- Bele estél a csapdámba, mi?- vigyorgott.
Majd letérdelt elém.
És lágyan a kezeire fújta a levegőt, majd a kezével simította végig a két lábam és az ágyékomat...esküszöm olyan vörös lettem mint még soha!
A lábaim összeszorultak, a szemeimmel együtt.
A...lábaim?
Kinyitottam a szememet. Nem kő...nem kő!*-* Végre megint rendes a szörnyenszexi lááááábbbb!!!*-*
- K-kösz...-motyogtam.
- Ugyan.- hallottam a hangján, hogy mosolyog, és megvillant a szeme a maszk alatt...ahh...
Épp merültem el a kékes fényben a maszkja alatt, mire, a fejem mellé csapódott be, egy lilásan izzó, vibráló nyíl.
Aleciát láttam meg, amint az ijját engedi le.
Kikerekedtek a szemeim. Miért akarja szétloccsantani az agyam?
Felkelt a messzi fa öléből, és oda csattogott hozzám.
Mikor oda ért, hátra húzta Leonelt a vállánál fogva.
- Oké, akkor most takarodsz el innen!- rivallt rám tüzesen égő szempárokkal.
- Mh...?-pislogtam.
- Biztos vagyok benne, hogy te miattad voltak itt a vámpírvadászok! Eddig sosem találtak ránk, majd pont most?! Te voltál, csak bajt hozol ránk! Takarodj a táboromból!- kiabált velem.
Én megremegtem, és nagy szemekkel néztem.
- A táborod?- kérdezte Leonel, és felállt, majd a lányt a vállánál fogva hátrább tolta.
- A TE tábrod?- kérdezte még mindig a lánytól.
- Na, kiváncsi vagyok, te mennyit szenvedtél ezzel a táborral, meddig bojongtál, meddig kerested őket, - mutatott körbe mindenkire Leonel.- meddig kovácsoltad össze őket, hogy midnenki elfogadja egymást. Mellesleg az egyik legszigorúbb szabály, ha valaki újonc, nem kezeljük le! De akkor most összepakolhatsz, és elhagyhatod a "táborodat" mert neked itt nincs többet keresni valód!-emelte fel a hangját, majd, elindult az erdő mélye felé.
Alicia egy ideig csak pislogott, majd utána szaladt.
Én pedig felvont szemöldökkel bámultam magam elé. Hát...jó.