Mi jöhet ma még?

- Hogy mi van?!
- Ismételjem el még egyszer? Tekintettel arra, hogy vámpír vagy, és vannak rejtegetni valóid a múltadban feltételezem, nem akartam elmondani a mellékhatást. Mindent ki fogsz mondani amit gondolsz, és amit érzel, az elkövetkezendő egy napban.- mondta el még egyszer Leonel.
- Te normális vagy?! Én..nem..áhh!- vonyítottam.-faszomat....és egyáltalán mikor kezdődik?
- Már most.- mondta, és felállt.- Mielőtt még elküldenél vissza anyámba, kimegyek. - intett Hollisnak, is, hogy jöjjön. Én pedig felmorrantam.
- Mi ez a szar, hogy ami a szívemen az a számon?- olvastam az üveg hátulját.- És ha valakinek vallok, hogy me-...- ezt elharaptam, mert féltem, hogy még meghallják.- a picsába!- visitottam, majd felálltam, hogy lehetőleg szétverjek valamit, de a rossz lábamra álltam rá, és összerogytam a padlón.
- Miért vagyok ilyen szerencsétlen fasz?...- suttogtam, és átkaroltam a lábaimat.
Hangos kiáltásokra, és futó hangokra lettem figyelmes. Hirtelen Hollis rohant be a kunyhóba lihegve, és az oldalát szorította le a kezeivel.
- Gyere, el kell tűnnünk. Most!- mondta.
- T-tessék?-pislogtam.
- Ne kérdezz! Tudsz menni? Nem nem...inkább...tudsz izomból rohanni?-kérdezte.
- N-nem hiszem...De miért is kellene?-pislogtam.
- Vámpírvadászok, de ne kérdezz már ennyit! -mondta majd oda jött hozzám, és egy szó nélkül felvett a karjaiba, és kirohant a kunyhóból, mire az angyal srác állt meg elöttünk és vissza taszított a házba.
- Mi a faszt csinálsz?!- kiáltott rá Hollis.
- Csss! Egy percnyi láthatalanságot rátok tudok varázsolni. És mivel gyorsan tudok futni, messzire eljuthattok. Na várjatok egy pillanat.-mondta, majd behunyta a szemét és kitartotta a kezeit felénk.
Én pedig kb sokkot kaptam...Hollis pólója néhol le volt róla szaggatva, és én nekem ezzel most kellett szembesülni, hogy, a karjaimban pihenek...és egy szép kis kockával szemezgettem, amit az egyik szaggatás miatt láthattam.
- azigen.- mondtam, mire kikerekedtek a szemeim es a számra tapasztottam a kezeimet. A kurva bájital Leonel rohadj meg!
Hollis felvonta a szemöldökét és úgy nézett rám. Láttam a szemében, hogy rohadtul nem tetszik neki, hogy a karjaiban kell cipelnie, és még ilyen vélemény nyilvánításokat is teszek. Plussz ugye a gondolatai is ezt mondták. Meg, hogy nem is érti mi a francért jött értem vissza. Ez kedves.
Majd hirtelen nem láttam tovább Hollist, de éreztem, hogy tart. A testemre néztem, én sem látszódtam.
- Most! Igyekezzetek!- mondta a szárnyas, majd Hollis kirohant a házból, és a fákon ugrálva távolodott el, velem együtt.
Egy csomó fegyveres alak kerítette körbe a többieket...az "osztag" élén Leonel állt, és a maszját emelte le a fejéről. És az arcába hullottak a tincsei. Györnyörű ragyogó türkizkék szemei, és belevaló vigyora látszódott...azthittem elolvadok. Meg is jegyeztem hangosan, hogy kurva jól néz ki, csak a sebességünk, és a számra tapasztott kezeim miatt, csak apró motyogás hallatszott...ez a srác, több mint jól néz ki...
Hirtelen megvillantak a kékes szemei, és élénk világításba kezdtek. Éreztem, hogy deréktájt mintha szilárdulnék....Neeeee röhögtes...most eskü fel fog állni?! Úristen!>< Nenene!><
És ekkor vissza is tértünk láthatóvá, és Hollis halkan lihegve ért ki a város elhagyatott peremére.
- Mi a...?- pislogott a derekamra. Az arcom pipacs vörössé változozz.- Uram isten te fasz! Bele néztél Leonel szemébe?!- morrant fel. Én a derekamra néztem...nem, nem dudorodik a farmerom...de viszönt szürke színt vett fel az egész derekam. Hozzá értem...mindenem kő kemény. Kővé váltam volna félig?o.o - Gratulálok baromi ügyes vagy!- morogta, majd lerakott, egy sikátorban. A seggem meg csak koppant a betonon.
- De...most...mi?-motyogtam.
- Hát az, hogy ezt csak Leonel tudja vissza fordítani, ő pedig kurvára nem ér most rá, és most kurva ideges leszek, mert még annyira sem fogsz tudni mozogni mint eddig!
En elkussoltam. Nem akarom idegesíteni. Bár ő eleve egy ingerült pöcs, de hát ez van...inkább kussoltam.
Ő pár percig dühösen topogott, és a gondolataiban szarrá szidott engem, Hát ez van. Megint nem szóltam semmit. Helyesbítek, szinte nem is gondolkodtam semmin, hisz azt ki mondtam volna.
Majd a pár perc leteltével letelepedett mellém, azaz leült. Rám nézett és meg sem szólalt. Én pedig felnéztem rá. Gyönyörű vörös szemei vannak...miért babonáz el engem itt minden srác?! Atyaúristen...
- Geh...-nyöszörögtem ki.
- Mi van?-kérdezte, aránylag barátságos hangon (már amennyire ezt a kérdést fel lehet úgy tenni)
Én még el is vörösödtem... Mit kellene mondanom? Szép a szemed? Ez megöl engem!
Majd észre sem vettem, hogy ez gyönyörűen kiszalad a számon. Hirtelen oda kaptam, és még nagyobb vörösség keletkezik rajta. A kurva élet, a bájital!...mint kiderült, ezt is kimondtam.
Hollis nagy szemekkel kezdett rám pislogni..."Ez...aranyos volt" hallottam a gondolataiban, és az arcán a szája szélén egy cseppnyi mosoly. De annyira cseppnyi, hogy az mikroszkópikus. Egyébként továbbra is komor arca rajzolódott elöttem.
Mi jöhet ma még?