Mi ez a rózsaszíííííín?

A kezemben még mindig a véres üveget szorongattam, és az eget néztem. Már éjszaka van.
- Na gyere.- sóhajtott Leonel és a kunyhóba invitált.- Nem tudom te milyen vámpír vagy, hogy te alszol-e éjszaka, de itt bent is lehet.- Mondta és a kunyhóban vezetett körbe. volt egy pici konyha, egy szoba ággyal és asztallal meg két székkel, és jó pár szekrény. Azokat bámultam.
- A szekrényekben a többiek holmijai vannak berakva. Ürítek neked egy polcot, ha szeretnéd.- mosolygott Leonel.
Én a közelében még mindig égtem mint az állat, mivel...hát...az előbb is...uhm....tökre zavarba hozott na!
- Nem szükséges köszi.- mondtam es megint a vérbe kortyoltam.
Tele vagyok energiával *-* ahw *-*
- öhm...semmi cuccod nincs?-kérdezte furcsállva, még is bujkált a mosoly az arcán.
Megráztam a fejemet.
- Csak nagyon kevés. Annyi amennyi a zsebeimben elfér.
- Hm?- pislogott.
- izé...csak a vámpír vadászok az előző helyemről kiüldöztek...és...izé...minden dolgom ott kellett hagynom ami volt.- motyogtam.- Bár az sem volt sok.- suttogtam.

- Whooo értem.- bólintott, majd leült egy székre.- És valami képességed esetleg?- kérdezte rám vigyorodva.

- Na mi van, ennyire érdekellek?- nevettem fel, utánozva az ő stílusát az előbbről.

- Szemtelen.- rázta meg a fejét nevetve. Ekkor lépteket hallottam, és egy kis fehér farkas jelent meg az ajtóban. Rá pislogtam, mire ő lefeküdt az ajtóban, és ásított egyet. Akkora fogai voltak, hogy azt hittem, menten kirohanok a világból...- Oh szia Adaline.- mosolygott Leonel a farkasra.

- Öhm...talán a tiéd?- kérdeztem Leonelre nézve.

- Ghr...- hallottam a farkastól, aki behunyta a szemét, és felvicsorított. Majd megint felállt, és átbucskázott a lábain, majd már csak annyit láttam, hogy...RÓZSASZÍN. Minden egyes atomja rózsaszín lett...gyűűűűlölöömmm a rózsaszínt! 

Második ami eljutott az agyamig, hogy ember lett...ember...mi van?

- Izé...Adaline is az osztag tagja. Vérfarkas.- mondta Leonel, mire a kis csaj felém fordult, és a fejembe vigyorgott. Fel ért vagy a mellkasom aljáig, de olyan rózsaszín volt, hogy bántotta a szemem... Egyedül ami nyugtatta a képet, az a két méteres kék szemei...

- Ohhh sziaaaa. Talán te is az osztaghoz fogsz tartozni? Úgy érzem vámpír szagod van. Ebből egyértelműen lekövetkeztetem, hogy vámpír vagy. Vámpír vagy ugye? Honnan jöttél? Mi a képességed, hogy kerültél ide, van barátnőd?- hadarta le.

Én pislogtam szép lassan hármat.

- Akkor én most...szerintem felkötöm magamat jó? Majd kérdezd a hullám.- kezdtem szépen lassan kihátrálni a házból.

Erre Leonel röhögő görcsöt kapott.

- Nem vagy normális.- röhögött rám utalva, az a nyomi maszkos. Most miért?:c 

Majd mikor kifújta magát, és meglátta, hogy mind a ketten őt bámuljuk értetlenül, akkor megköszörülte  a torkát, és ránk nézve, szólalt meg.

- Adaline, nyugalom. Még újonc, nem kell itt visongani. Mellesleg nem is biztos, hogy itt marad, majd ezt ő eldönti.- mondta, mire a kis csaj lebiggyesztette ajkait, és a haja egyik tincsét kezdte csavargatni az ujjai körül.

Ddededededede mi ez a ruhaaa?>< Ilyen...szalagokkal van körbe csavarva, és akkor ez ruha...hagyjál már, én nem akarok ilyet látni! Bár valami anyag is van alatta...de mindene rózsaszííííín >< még is miééért? >< hahajh >< Fáj tőle a szemecském...

- Bocsánat.- szólalt meg a rózsaszín csaj...oké, én ezt rózsikának fogom hívni!

- Izzééé...nem baj.- mondtam. És bármennyire is neeem érdekelt, hogy mi van a ruhája alatt...de......azt a szinte teljes egészében full fedetlen mellkast még egy vak is látja basszus!

Kikerekedtek a szemeim...Csoda, hogy az itt lévő feltételezem heteró srácok nem kapnak tőle orrvérzést...be kell valljam nekem inkább gusztustalanul perverz volt, mint...őőő...gerjesztő?

- Most mi...?- pislogott a nőszemély, és a tekintetem végződését kereste meg...ééés meg is találta xd Erre már csak azt éreztem meg, hogy a keze egy kurva nagyot csattan a jobb pofikámon. Baszdmeg hetero sem vagyok, erre meg pofon vág egy nő, aki kirakja mindenét a kirakatba, engem meg csak a tény irritál, és még én kapok érte?! Hát gratulálok basszus!

- Adaline, nyugi nyugi!- ugrott fel Leonel, és épp el akarta volna kapni a csaj kezét, mire az farkassá változott, és a lábamnak esett neki. Bele mélyesztette a fogait a bokámba, mire én felordítottam (iigen, vámpír létemre akkorát üvöltök mint egy farkas általában).

- A lábam a lábam a lábikóóóóóóóm!!- ordítoztam és igyekeztem lerángatni magamról., Kárt tenni nem akartam benne, mert még a végén, innen is elüldöznek....de akkor, hogy a faszba szedjem le magamról?!

Leonel felállt, és a jobb lábával egy szép nagyot dobbantott, mire a farkas...farkas? Méretre inkább csak öleb...szóval az a fehér IZÉ lerepült rólam. És szinte éreztem az arcomban a lökéshullámot. Kikerekedtek a szemeim, és a falnak dőltem neki, majd a lábamhoz kaptam. Ömlött belőle a vér, és állni sem nagyon tudtam...
Majd Leonelre néztem...ez mi volt...? Vagy... ezt, hogy csinálta...? Mi van...?
- Ne nézz így rám.- tűrte el a maszkjáról a haját, és láttam, hogy a maszkja alatt egy gyönyörű türkizkék szempár villan meg, majd el is tűnik.
Ezt, meg, hogy?